Karcsy blogja

Hajnus barátnőmről már írtam pár bejegyzéssel korábban. :) Most egy korábban szövődött barátságról írnék, aztán majd kiderül, mi sül ki a blogból. :)

2008. december 8-án ismertem meg Adriennt. Egy társkereső oldalon írtam rá nem társkeresési céllal. Egyszerűen a fényképen látható lány szimpatikusnak tűnt. :) Hamar megtaláltuk a közös hangot, köszönhetően Adri közvetlenségének is. :) Akkor ő még egy egyesületnél dolgozott, mint titkárnő, s emiatt lehetőségünk nyílt arra, hogy egész délelőtt „együtt” lehessünk MSN-en, s a lehető legjobban megismerjük egymást. 2010. április 17-én a személyes találkozóra is sor kerülhetett, s bár az élet úgy hozta, hogy ma már ritkábban tudunk beszélni, barátságunk azóta is töretlen. :)

Fontosnak tartom, hogy legyen az embernek legalább egy barátja. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert nekem több is van. :)

Adri is gyűjti nekem a kupakokat, s pár napja beszéltem vele, hogy sajnos nem tudja feljuttatni a zsákokat Komárom-Esztergom megyéből Budapestre. Elmondása szerint legfeljebb Tatabányáig tudná elszállítani, majd onnan valaki tovább a fővárosba vinné. Ennek apropójából tettem ki egy felhívást a Facebookra. Hamarosan írt egy akkor még ismeretlen lány, hogy szívesen továbbosztja a kérésemet, hátha valaki Tatabányáról jár az Óbudai Egyetemre. Szóba elegyedtünk, s kiderült, ő is ózdi volt, mitöbb, édesanyja is itt lakik a közelben, pár házzal arrébb tőlünk. Azóta is sokat beszélgetünk, s azt kell mondjam, hogy Bogi egy nagyon kedves, ámde roppant komoly lány, akivel nagyon jókat lehet beszélgetni. Nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot, olyannyira, hogy hétvégén személyesen is találkozunk, s megismerjük egymást. :) Volt olyan blogbejegyzésem, amit egy vele folytatott beszélgetés fogalmazott meg bennem. Örülök, hogy megismerhettem őt is! :)

Egyébként ha nyitottak vagyunk mások felé, igenis lehet részünk mindennapi, apró csodákban. :-) De erről majd egy másik írás fog szólni. :)