Ez a címe annak a könyvnek, amit épp olvasok. Immár másodjára. Pedig bevallom utálok kétszer megnézni egy filmet, vagy kétszer olvasni egy könyvet, most mégis ezt teszem, s még most is ugyanolyan hatással van rám, mint amikor először olvastam. Azt kell mondjam kedvenc könyvemmé vált. Hogy megértse a kedves olvasó, nagyon röviden, dióhéjban elmondom miről van szó ebben a műben. Minden ember életében van olyan dolog, amiért feltesszük a miért kérdést. Miért született fogyatékkal? Miért halt meg a szerette? Miért történt ez? Miért történt az? A sok miért felőrli az embert... S mivel nincs rá megfelelő és elfogadható válasz, tovább szenvedünk, netán Istent vádoljuk... Valóban Isten akarta, hogy ez történjen velünk? A könyv bár némiképp kitalált történeten nyugszik, mégis olyan kérdésekre ad valós választ, amiket jogosan teszünk fel életünk során.
Adott egy többgyermekkel megáldott család. A család alapvetően vallásos, főképp az anya, aki olyan bizalmas kapcsolatot ápol Istennel, hogy nem Atyának, vagy Uramnak szólítja, hanem egyszerűen csak így: Papa. Egy nap az apa elviszi a gyerekeket kirándulni. Hazaindulásuk napján azonban az alig 6 éves kislány, Missy eltűnik. Nagy erőkkel keresik, majd kiderül, hogy egy pszichopata rabolta el a kicsi lányt. Hamarosan megtalálják Missy véres ruháját egy viskóban, de maga a gyermek sem élve, sem holtan nem kerül elő... A család élete egy csapásra megváltozik. Az addigi jókedvet felváltja a „nagy szomorúság”. A férfi, vagyis Mack keresi a miértre a választ, Istentől is kezd elfordulni, míg egy hideg napon levelet kap: "Mackenzie!
Sok idő telt el. Hiányzol. A következő hétvégén várlak a viskóban. Én ott leszek. Papa."
A férfi hosszas lelkitusa után elmegy a helyre, ahol a kislánya véres ruháját megtalálták, de aztán hirtelen csoda történik: a romos viskó egy szempillantás alatt egy festői szépségű hellyé változik, ahol személyesen Isten fogadja látja vendégül a férfit. Bevallom a könyv eddig a pontig nem valami lebilincselő, de ezután már letehetetlenné vált számomra! Kicsoda valójában Isten? Az Atya, Fiú, Szentlélek vajon 3 különböző személy, vagy egy és ugyanaz? Miért engedte meg, hogy a 6 éves, ártatlan, tündéri kislány egy ilyen beteg állat áldozata legyen? Miért engedi meg Isten a szenvedést, az éhezést és a betegségeket, járványokat a földön? S végül a kedvenc fejezetem a könyvben: Valóban Isten a hibás ha valami rossz történik velünk? Kissé talán erősen teológiának tűnhet a regény, ám mégis van benne valami, ami nagyon megfogott ebben a könyvben. E mű hűen ábrázolja azt az önzetlen szeretetet, amit Isten érez irántunk. Mindenkinek szívből ajánlom elolvasni, mert tényleg elgondolkodtató! :)
Nagy öröm ért engem az utóbbi napokban. Két tüneményes hölgy elhatározta, hogy felkarolja az ügyemet, hogy még ebben az évben megrendelhessem a korlátliftet. Felkerültem tehát a kuponbirodalom.hu oldalra, ahol 100 Ft/db áron vásárolhatnak kuponokat, melynek a teljes befolyt összegét átutalják nekem. Jelenleg 600 ezer Ft hiányzik az 1 millió Ft-hoz. A Paravia Magyarország ügyvezető igazgatója felajánlotta, hogy amennyiben rendelkezem 1 millió Ft készpénzzel, elindíthatom a lift megrendelését. A felmaradt összeget pedig részletekben, kamatmentesen fizethetem vissza.
Ma reggel beszéltem a Paravia Magyarország ügyvezető igazgatójával, Sümeghi Mátyással, s elmondta, hogy amennyiben összegyűlt legalább 1 millió Ft, elindíthatnánk a lift megrendelését. A fennmaradt összeget pedig részletekben, kamatmentesen fizethetném ki. Jól hangzik és tényleg nagyszerű dolog lenne, de jelen állás szerint 470000 Ft-al rendelkezem, tehát még kicsit több, mint a fele hiányzik. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Nevet, mert alig 3 hónap alatt összegyűlt majd' 500000, ami azért nem elhanyagolható tény, de nagyrészt sír, mert ha összejönne az 1 millió Ft, kilátástalannak érzem a fennmaradt 1 millió Ft törlesztését is.
Jó ideje használok már Linuxot, ahogy ezt már említettem. Nem mondom, hogy profi módon űzöm a témát, egyszerűen arról van szó, ezt szeretem használni a mindennapokban. :) Persze időnként megkapom az ismerősöktől, hogy ha mindenki Windows-t használ, nekem miért nem felel meg? Azért, mert nekem jobban kézre áll, mindent egy helyen találok meg, s eléggé univerzálisnak mondható ahhoz, hogy napiszinten, akár munkára is használható legyen. Nálam a Linux láz 8 évvel ezelőtt kezdődött. Egy PC magazin CD mellékletén volt egy úgynevezett Live rendszer. Erről indítva el a számítógépet egy komplett rendszer fogad minket, melyhez még merevlemez sem szükséges, az egész az adathordozóról fut. :) Teljesen odavoltam meg vissza, s akkor már tudtam, hogy nekem is kell egy ilyen. Sőt, abban reménykedtem, hogy egyszer majd elsődlegesként fogom használni, s a Windowsnak búcsút inthetek. :) Mi bajom a Winnel? Például az, hogy pénzbe kerül, a vírusok és egyéb kártevő kódok elsődleges célpontja; ahhoz, hogy mindentől védve legyen, minimum 2-3 programot kell telepítenünk, amik mégtovább lassítják a gépet, s végül hagytam a lényeget: ha nem vigyáz az ember a különböző programok kipróbálgatásával, akár hetente is újra kell telepíteni az egészet. Nem akarok én ezekről meggyőzni senkit, biztos vannak még érvek pro és kontra, ehelyett én most azt mesélem el, nekem milyen kapcsolatom van a Linuxszal. :)
Tehát ott tartottam, hogy kezembe került a magazin CD melléklete, melyen az UHU-Linux 2.4 Live (Adrienn) nevet viselő rendszer volt megtalálható. (Ismerős női név :P) Hozzá kell tennem még, hogy akkoriban még csak 1 magban mértük a processzor magok számát, s talán olyan 1,5 GHz körüli volt a csúcs órajel (rég volt már, nem emlékszem annyira, nem is ez most a lényeg). Gyorsan elhatároztam, én telepíteni akarok a gépre egy igazi, nem Live Linuxot. Net ebben az időben nekem még csak betárcsázós volt, így szóba se jöhetett egy CD-nyi anyag letöltése. Kerestem azért valakit, aki írt a városban ilyen lemezt, anyagáron. :) Emlékszem, első körben az fogott meg, hogy programokat forrásból lehetett fordítani. :) Ezt úgy kell konyhanyelven, hogy adott egy program, mely meg van írva egy bizonyos programozási nyelven (Linuxos programok nagyrészt C, C++), s ezt kell lefordítani a gép által értelmezhető kódra (Windowsnál ezek az exe fájlok :)). Imádtam, hogy a make parancs kiadására hirtelen megindult a képernyő, majd egyszercsak előállt a kívánt program. :D Persze én amilyen lökött vagyok egyből a Linux kernel fordításával kezdtem a mókát. :D A kernel egyébként maga a rendszer magja (maga a Linux egyébként, mielőtt valamelyik "kolléga" megkövezne érte ;)). Ez felelős a rendszer alapvető működéséért. Kevesen tudják, de a Windows is tartalmaz kernelt, csak az zárt, így nem lehet nekiesni, hogy csak úgy poénból forgassa az ember... :D
Azóta lusta lettem az UHU sem a régi... Ubuntu Linux 8.04-re váltottam, s egészen ezidáig, azaz 11.10-ig használtam. Most újra váltanom kellett, mert úgy éreztem, a sok újítás a használhatóság kárára ment. Konkrétan ami funkciók az előző kiadásban mentek, az újban már hiányosan, vagy épp egyáltalán nem.
Hajnus barátnőmről már írtam pár bejegyzéssel korábban. :) Most egy korábban szövődött barátságról írnék, aztán majd kiderül, mi sül ki a blogból. :)
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (
Annyi mindent szeretnék írni, de azt sem tudom, hol kezdjem. :) Mindenekelőtt egy hatalmas köszönetet szeretnék mondani Varga Szabolcsnak és az Összefogás Hangonyért Egyesületnek, a jótékonysági, szüreti bálért, melyet nekem ajánlottak fel, ezzel is közelebb segítve a lifthez! Nem tudom, hogy fogalmazzam meg mindazt a jóleső érzést, hogy egy egész község fogott értem össze... Köszönöm! Sajnos azonban bármennyire is szerettem volna ott lenni, az élet közbeszólt. :( Egészen a bált megelőző estig úgy volt, hogy anyuval és apuval ott leszek, sőt, a bál reggelén még apu is lehozta a kocsit a garázsból... Anyunak azonban olyan szintű fájdalmai voltak, a gerincsérvének köszönhetően, hogy nem volt más választásunk. Szomorúan hívtam fel Szabolcsot, hogy közöljem, sajnos nem tudunk ott lenni, pedig nagyon szerettünk volna. Szomorúan vette tudomásul, de aztán rátért arra, hogy a nekem ajánlott bevételt, hogyan juttathatná el hozzám. Másnap reggel egy vendégkönyv bejegyzés várt a GKPortálon, mely nagyon jó érzéssel töltött el. Köszönöm! :) Bevallom őszintén néha úgy érzem, nem fog összejönni ez a gyűjtés, hiszen ha reálisan nézzük, ~2 millió Ft rengeteg. Egy minimálbérből élő embernek meg pláne! A pénz nem boldogít, amit magam is vallok, de sajnos ma már alig van olyan dolog, amit ne pénzért lehetne megvenni... Őszinte, önzetlen szeretetet nem lehet venni sőt boldogságot sem. De ahhoz, hogy én például boldog legyek, s az életem is pozitív fordulatot vegyen, sajnos kell egy eszköz. Ezt az eszközt pedig csak sok-sok pénzen lehet megvásárolni. Ilyen az élet sajnos... :(
Nem gondoltam, hogy Fanny blogja ekkora hatással lesz rám, De így van, ezért nincs értelme (és persze nem is akarom) tagadni. Legutóbbi bejegyzésében arról ír, hogy neki mennyire természetes az, hogy azt mondja vagy írja, hogy milyen jót sétált haza a munkahelyéről, holott mindenki tudja, hogy az elektromos kerekesszékével gurul. Amikor az ember azzal szembesül, hogy „más, mint a többi”, először jön a sokk; sírás,depressziós napok, hetek, s persze az elmaradhatatlan, de megválaszolhatatlan kérdések:
A héten elég sok dolgom volt, ezért nem jelentkeztem eddig. Hogy mi volt az a sok dolog, nos az egyelőre legyen jótékony titok. :) Ígérem, hamarosan beszámolok a részletekről, de addig is egy kis összefoglaló következik:
Ma nehezen jutottam el idáig, hogy végre blogolni tudjak. Az igazság az, hogy a blog írásán kívül új elfoglaltságot találtam magam: mosolyogva olvasok. :) Na, nem ám idiótának nézni, rögtön el is mesélem, miről is van szó.
Engedjétek meg, hogy írjak pár szót az egyik legjobb barátnőmről. Immár harmadik éve vagyunk töretlenül barátok, mindez köszönhető annak az egymás iránti kölcsönös bizalomnak és feltétel nélküli szeretetnek, ami közöttünk van.