Engedjétek meg, hogy írjak pár szót az egyik legjobb barátnőmről. Immár harmadik éve vagyunk töretlenül barátok, mindez köszönhető annak az egymás iránti kölcsönös bizalomnak és feltétel nélküli szeretetnek, ami közöttünk van.
A helyzet az, hogy Hajni is közvetve érintett a fogyaték fogalmát illetően, mivel nővére siketen született.
Pár napja alkalmam volt Dórit is közelebbről is megismerni, s szóba került a fogyatékkal élők mindennapi nehézségei, s az emberek közönye, amit egy vele megtörtént esettel támasztott alá: Dóri bár siket, mégis szerencsésnek mondhatja magát, mert hallók között nőtt fel, így a szájról való olvasás is könnyen megy neki. Ám a kommunikáció még így sem egyszerű számára: egy napon besétált egy hivatalba, ahol fontos ügyeket szeretett volna elintézni, de sajnos az ott dolgozó hivatalnokok nem értették, mit is szeretne, s ez nem csak, hogy értetlenkedésbe csapott át, de dühítette is. Mérgében kért egy üres lapot, majd gyorsan leírta mit szeretne elintézni. Lássuk csak, mi következik ebből: A hivatali dolgozók teljesen felkészületlenek, s nemigazán vannak felkészülve arra, hogy egy fogyatékkal élőt kiszolgáljanak úgy, hogy ez ne legyen kellemetlen szituáció egyik fél számára sem. Ha egy siket ember elmegy pl. a postára, ahol egy ajánlott levelet szeretne feladni, az egész akár rémálom is lehet... A kulcsszó itt a kommunikáció nehézsége.
Hogyan lehetne ezen segíteni? Az ötlet este pattant ki a fejemből: egy tábla géppel, mely tud kézírás-felismerést! Persze, nem tudom, maga az eszköz mennyire állná meg a helyét, mennyire működik helyesen a kézírás felismerés, stb., de szerintem egy fórumozást, Google-zást simán megér a történet. Az alapötlet a fenti történetből származik, ahol is Dóri egy papírlapot kért, hogy elmondhassa a jövetele célját. Végtére is a XXI. században élünk, nem? :)
